Have you ever thanked the Sun just for shining?

2020. február 24. 14:21 - Kaitou

#42. Wm. Paul Young: A viskó.

young_avisko.jpg
Nem mai könyv, és nem is annyira régi, de hozzám csak most jutott el. Fogalmam sem volt arról, hogy miről szól, csak arra emlékeztem, hogy könyvcserélőn 2012-13 környékén igazán népszerű volt, így azonnal lecsaptam, mikor alkalmam adódott rá. Most már tudom, hogy miért szerették annyira.:) Nagyon egyedi könyv, és nagyon szép. Valóban elég felfoghatatlan dolgot próbál megmagyarázni, és furcsamód sikerült is neki… ennek ellenére nehéz elfogadni.

A történet az, hogy Mack legkisebb gyermekét elrabolja egy sorozatgyilkos, és nem találják sehol a holttestet, sem a gyilkost. Mack magába roskad, elveszti a hitét, annak ellenére, hogy előtte a feleségével együtt hittek és a gyerekeket is hasonló szellemben nevelték. Egy nap kap egy levelet, hogy találkozzon a titokzatos Papával a viskóban, ahol három évvel korábban megtalálták a kislánya piros ruháját.
Mack útnak indul, nem szól róla senkinek, és egy teljes hétvégét tölt Isten, Jézus és Sarayu társaságában. Érdekes volt olvasni a párbeszédeket, ahogy nem egészen három nap alatt haladtak a végkifejlet felé.

Nem kételkedem abban, hogy vannak benne dolgok, amik igazak, így egy kicsit egyfajta kutakodással is vegyült az olvasásom, miközben figyeltem a cselekményre.
Nagyon tetszett Isten, Jézus és Sarayu megjelenítése. A történet csattanóján nem voltam meglepve.:) Akarják bizonyítani a létezésüket, és adnak is bizonyítékot, de az már csak az emberen múlik, hogy elhiszi-e vagy sem. Mack elhitte. Willie is. Én pedig elhiszem nekik.:)
Az a csavar a történetben, hogy Mack péntek este el sem jut a viskóig, mert még útközben karambolozik valakivel, és kómába esik. Valójában egész végig egy álmot lát, és álmában valóban ott van a viskóban a többiekkel, ugyanúgy eszik és alszik, mint azt tenné élőben. És Isten megmutatja neki, hogy merre találja a kislány holttestét, gondosan rámutatva a nyomokra, amiket a gyilkos hagyott hátra saját magának, hogy később megtalálja a rejtekhelyet. Mack pedig a kómából felébredve emlékszik minden megjelölt fára és kőre, és elvezeti a rendőrséget is a barlanghoz, amit álmában látott, és megtalálják a kislányt. Na ez az, amire az ember már azt mondaná, hogy természetfeletti, és abszolút hihető is.
Volt egy pont, ahol sejtettem, hogy ez lesz a végkifejlet, mikor Isten megkérdezte tőle, hogy szeretne-e velük maradni, vagy szeretne-e inkább hazamenni.:) Mack az utóbbit választotta. Gyakorlatilag választania kellett élet és halál között anélkül, hogy tudott volna az igazi tétről.:)
Nagyon jó, nagyon tetszett! Én odáig voltam érte és még mindig fellelkesedek egy kicsit, ahogy írom ezt.:)
Voltak benne nehezen emészthető dolgok, például hogy Mack bocsásson meg a gyilkosnak... mikor brutálisan megölte a gyermekét, valószínűleg meg is erőszakolta... Ez az, amire nem hiszem, hogy az ember képes lenne... ahhoz nagyon erős hitnek kell lennie. Ezen az egyen voltam csak fennakadva, semmi máson.

Ha tehetném, felvásárolnék belőle egy vagonnyi példányt, és osztogatnám, elhagynám olyan helyeken, ahol megtalálják… Mert ezt tényleg mindenkinek olvasnia kellene, bár… az emberek annyira szkeptikusak, nem mindenkit érintene meg. Mégis, én szívesen ajándékoznám bárkinek, ha lenne rá lehetőségem. Talán egyszer lesz.
Egyébként pedig polcon maradós, örök kedvenc.:)

Címkék: könyvélmény
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://honnomushi.blog.hu/api/trackback/id/tr9815489554

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Have you ever thanked the Sun just for shining?
süti beállítások módosítása