Oké, én végigkönnyeztem ezt a könyvet, elejétől a végéig pityeregtem. Úgy álltam neki, hogy ez valami gyerekkönyv lesz a holokausztról, valami könnyen emészthető…. Hát az lenne, egy nagyon szép, izgalmas történet, csak engem az szaggatott cafatokra, hogy ha a dánok ezt meg tudták csinálni, mi magyarok miért nem? Más európai népekkel együtt tálcán kínálták fel a zsidó embereket a náciknak, hogy legyilkolják őket. Mai napig megvan az emlékeimben, mikor suliban magyarázták, hogy a németek el voltak ájulva, milyen precízek és együttműködőek voltak a magyar szervek. Miért van az, hogy mi mindig csak a lehető legszarabb helyzetekben vagyunk ilyen precízek?
Mardos a szégyen és úgy érzem, megszakad a szívem. Dániában a szomszédok már a bejelentés kiszivárgása után szinte azonnal menekítették a zsidókat, és GONDOZTÁK a hátrahagyott ingóságokat! Nem kifosztották, nem elkobozták, hanem megőrizték és vigyázták!!! Miért csak a dánok voltak erre képesek?
Ezt a könyvet ki kell hevernem. Még mindig fojtogat a sírás.

Nagyon szép történet, a terjedelme úgy jó, ahogy van. A szereplők mindannyian bátrak, és azonnal megszereti őket az ember. Mindössze két nap leforgása az, ami különösen hangsúlyos a regényben, de az olvasó lerágja a körmét közben, hogy mi lesz, vajon megmenekülnek? … Egyszer lesz belőle egy saját példányom, és örökre polcon maradós lesz.