Még gimis koromban hallottam erről a könyvről, de nem jutottam el odáig, hogy megszerezzem vagy elolvassam. Most bepótoltam, ésss nagyon örülök neki.:)
Két kedvenc szereplőm Ralph volt és Röfi. Valahogy már a legelején sejtettem, hogy Jackkel itt bajok lesznek, és igazam is lett.
A befejezést olvasva fellélegeztem, legalább az egyik kedvencem életben maradt.

Másfelől nagyon szomorú látni, hogy ilyenné válnának a gyerekek felügyelet nélkül. Egyből előtört belőlük az állatias ösztön, egyszerre keveredve a gyermetegséggel. Most komolyan, hogy a hússzerzés legyen, mint fő mértékadó… Borzalom.
Ezért szorítottam Ralphéknak, a végéért őszintén mondom, hogy hálás vagyok, megkönnyebbülés volt, hogy véget ért az a rémálom.

Ha gimisként olvasom, nem hiszem, hogy tudtam volna értékelni... De így, épp jókor talált be. Kegyetlennek kegyetlen volt, erre tíz évvel fiatalabban nem biztos, hogy vevő lettem volna.