Ilyen gyorsan regényt nagyon rég olvastam végig. Egyszerűen nem tudtam letenni. Tegnap éjjel kezdtem el, ma hajnalban pedig befejeztem, egyrészt mert nem tudtam aludni, másrészt mert annyira furdalta az oldalam a kíváncsiság. Mióta ezekben a könyvcsoportokban benne vagyok, és a molyon is figyelem a hírfolyamot, jobbnál jobb könyveket találok. Olyanokat, amelyek egyéb esetben soha az életben nem jönnének velem szembe. Úgyhogy folytatom a böngészést, mert sose tudni, mikor akadok valami kincsre.:)

Ennél a könyvnél már elsőre éreztem, hogy ez tetszeni fog, ez tuti, hogy kedvenc lesz. És így is lett! Letehetetlen volt.

Majdnem minden fejezeten volt valami pityeregnivaló, én legalábbis nagyon érzékeny vagyok az ilyesmire. Megrendítő látni, ahogy szegény Alice értelme egyre jobban hanyatlik, és hiába minden emberi lelemény, nem tudja legyőzni azt a nyavalyás Alzheimert. Pedig annyira küzdött, annyira nem akarta feladni.
Tragikus, hogy pont a pszichológia és a nyelvészet a szakterülete, egy olyan tudományág, amire a férjével együtt az életét tette fel. És a betegség szépen lassan elemészti előbb a memóriáját, majd apránként megfosztja minden kognitív képességtől.
Nála azért különösen fájdalmas ezt látni, mert hihetetlenül okos ember, erre pont egy olyan súlyos mentális betegség üt be nála, ami nemcsak az egész pályafutását, de az egész életét is tönkreteszi. Jó volt látni, hogy a családja kitartott mellette, a férj és a három gyermekük. Próbáltam beleképzelni magam a helyzetükbe, vajon én hogy reagálnék hasonló helyzetben, akár én lennék a beteg, akár a gondviselő… Nem találok szavakat.

Ritka az ilyen jó könyv, komolyan mondom, néha olyan, mintha barlangban éltem volna.
Ajánlom.