Szívfacsaró történet egy kisfiúról, akinek egyik pillanatról a másikra felnőtté kellett válnia. Nem mondom, egyfelől izgalmas volt olvasni a kis portyázó kalandjait a bunkerből, másfelől féltettem is, mert folyamatosan ott lebegett annak az árnya, hogy észrevehetik. Voltak csavarok a történetben, ilyen tipikus „csak a véletlenen múlt, hogy nem….”- dolog, amitől én teljesen le voltam sokkolva, és fel kellett ocsúdnom belőle. Egy hajszálon múlt az élete…
Miközben olvastam az oldalakat, magam előtt láttam mindent, ami történik vele. Ahogy házról házra jár a padlások között, élelem után kutatva... és nem elég, hogy a német katonákra kellett figyelni, még az Alexhez hasonló portyázó emberekkel is vigyázni kellett, mert ölre mentek az élelemért. Rossz belegondolni, hogy ilyen megtörtént.
Annak örülök, hogy jó befejezést kapott a történet, de hogy öt hónapon keresztül az a gyerek egyedül barangolt, teljesen magára utalva, és csak várta az apját... hát, durva.

Nagyon jó kis regény, ajánlom. Akármikor újraolvasnám.