Have you ever thanked the Sun just for shining?

2020. március 01. 15:56 - Kaitou

#47. Samantha Shannon: Csontszüret.

samshannon_csontszuret.jpg
Már decemberben kipécéztem magamnak, hogy majd ha megyek Budapestre záróvizsgázni, ezért a könyvért mindenképp el kell ugranom. A moly hirdette a Könyvudvar könyvesbolt legjobb ajánlatait, és 490 forintért nagyon csábító volt, nem tudtam neki ellenállni.

Január 14. óta szegény csak várakozott rám, végül tegnap felütöttem. Talán a terjedelme miatt féltem tőle, mert 510 körüli oldalszáma van. Nagyon ritka esetben szeretem elhúzni egy-egy könyv olvasását, szívem szerint egyetlen nap alatt ledarálnám, amit csak kinyitok.:) Ezzel ez történt, de megmondom őszintén, letehetetlen volt, és óriási mázlim volt, hogy egy szeles, nyugis szombati napon álltam neki, így nyugodt szívvel merültem el a könyv világában.

A regény maga egy disztópikus fantasy. Egy elképzelt, jövőbeli Angliában játszódik, csak itt Scionnak nevezik, ahol nagyon sok ember látó lett (képes kapcsolatot teremteni a szellemvilággal és akár segítséget kérni is tőle), és üldözik őket, mert bűncselekménynek számít. A főszereplő csajszink, Paige egy álomjáró. Képes mások elméjében turkálni, anélkül, hogy az alany tudomást szerezne róla. Jaxonnak, egy mímeslordnak dolgozik hat másik társával, és ők együtt alkotják a Hét Pecsét nevű szervezetet. Cserébe a munkájukért nemcsak pénzt, de védelmet is kapnak az Éber-eknek nevezett rendőrök elől.

A bonyodalom ott kezdődik, mikor Paige egy szép napon inkább metróval menne az apját meglátogatni, annak ellenére, hogy tudja, mennyire kockázatos. A rendőrség is alkalmaz látókat, akik képesek bemérni másokat. Az ő helyzetükről elég keveset tudunk, de ami info van, az elég lényegretörő: aki csatlakozik az Éberekhez, 30 évig védettséget élvez és kényelmesen élhet, de utána kivégzik. Van, aki ezzel együtt is vállalja ezt a szerepet.
Paige nem akarja, hogy elkapják, ezért a rémülettől elvakítva valami olyasmit tesz, ami soha azelőtt nem sikerült. Kilökődik a lelke és megszállja a támadó két ellenőr elméjét. Az egyiket megöli, a másikat csak ártalmatlanná teszi (megőrül a férfi). Sikerül elmenekülnie, eljut az apja lakásához.
Nem bízza a véletlenre, összekészített menekülő-hátizsákkal fekszik le. Hihetetlen, milyen előrelátó volt, mert még aznap ment érte egy titkos szervezet, akik elrabolták. Egy bivalyerős kábítószerrel, a fluxszal lövik meg, amitől öt napig a kínok kínját éli át a hallucinációk miatt.

Sheolban találja magát, amiről hamarosan kiderül, hogy gyakorlatilag egy börtönváros. A rephaiták uralják, ők amolyan túlvilági lények, akik az éterből materializálódtak és az emberek aurájából táplálkoznak.
Nagyon lassan áll össze a történet, de a lényeg az, hogy szükségük van a látókra, azokból is a legjobbakra, VISZONT pechjükre a legjobbakat a mímeslordok védelmezik, ezért soha nem jutnak a kezükre. 
Jövendőmondók, kártyajósok, csak ilyeneket adnak át nekik az emberek bűnüldöző szervei.

A történet szerint 200 évvel korábban szövetséget kötöttek az emberekkel. VII. Edward angol király végrehajtott valami szeánszot, ami miatt az emberek látó képességekkel kezdtek el születni, és valahogy megnyitották az utat az emitáknak is. Ők ilyen parazitaszerű élőlények, amelyek egyaránt táplálkoznak rephaitákkal és emberekkel is. Elvileg ők lennének a közös ellenség. A rephaiták felajánlották az embereknek, hogy megvédik őket, amennyiben átvehetnek egy várost, és oda koncentrálódik majd az összes emita-roham, hogy az emberek békében élhessenek. Cserébe ők tíz évente egyszer begyűjtik az összes látót, és elszállítják Sheolba, ahol kiképzik őket, a mendemonda szerint hatékony katonának, egyébként pedig csak kajának, akiknek megcsapolhatják az aurájukat.

Paige a XX. Csontszüret alkalmával érkezik, ez a neve a tízévenkénti elszállításnak, ami a rephaiták szemszögéből a jutalom begyűjtése a munkájukért cserébe. Rajta kívül még százan lehetnek, és mindegyikőjüket egy rephaita vesz birtokba, a gazdája lesz.
Paige felkelti egy magasabb tisztséget betöltő rephaita, Arcturus figyelmét, és hatalmas meglepetést okoz az egész közösségben, mikor a férfi a szolgájává fogadja. Miveeel ez már húsz éve nem volt megszokott.:) 
Először nagyon ódzkodtam Arcturusról, én attól tartottam, hogy majd kiderül a végén, hogy Paige valamelyik munkatársa igazából, közben pedig nem... Abba kéne hagynom a találgatásokat, mikor könyveket olvasok, mert élvezhetetlenné teszem saját magamnak az egészet.
Szóval Arcturus egy nagymester, a vezető rephaitának, Nashirának a jegyese, vérhitvese. Nashira a rephaiták nőnemű vezetője, és két hitvese van, az egyik az uralkodó Sargas családból kerül ki, a másik pedig Arcturus, de ő nyilvánvalóan csak a képessége miatt élvezheti ezt a kegyet és mint később kiderül, egyáltalán nincs ínyére.

A történet szépen halad előre, a középpontban sokáig Arcturus és Paige kapcsolatának alakulása áll. Eleinte kölcsönösen utálják egymást, bizalmatlanok, bár Arcturus nem mutatja ki olyan nyíltan, mint Paige. Előbbi inkább szeretné megérteni a másikat, de a lány nem ad rá neki lehetőséget, annyira elvakítja a gyűlölet. Annak ellenére, hogy tisztában van vele, hogy mehetne rosszabbul a sora, mert látja a szenvedő társait az utcákon, akiket a rephek kényük-kedvük szerint vernek agyon vagy csapolnak meg. Nem tud hálás lenni a sorsáért, ezért lázad Arcturus ellen még akkor is, amikor az mondhatni, hogy kedves vele. 

Arcturus nagyon titokzatos, semmit nem lehet kikövetkeztetni vele kapcsolatban eleinte. Az süt róla, hogy nem akarja bántani az embereket, de nem tehet értük semmit, mert Nashirának azonnal szemet szúrna, ha engedékenyen bánna velük.
Kétszer is halálos sérülésekkel tér vissza a toronyszobába, és Paige mindkétszer segít rajta... Így szépen lassan kialakul köztük egy kötelék, a szívességért cserébe Arcturus is szívességet tesz Paigenek. Megtanítja használni a képességét.
Nagyon hamar ki lehet találni, hogy teljesen más játékot játszik, mint amit Nashira szán neki, de ez már csak a regény vége felé derül ki.

Paige tudomást szerez a XVIII. Csontszüreti lázadásról, amiről idővel kiderül, hogy Arcturus volt az egyik fő vezéralakja... Segíteni akart az embereknek megszabadulni abból a városból, de valaki, egyetlenegy ember elárulta őket és bukott az egész terv. Ő és néhány társa túlélték, de megsebzettek lettek. Még egy ballépés, és az életébe került volna. Szeretett volna megbízni az emberekben, de nem tudta, hogy Paige-ben megbízhat-e. Végül kölcsönösen úgy döntöttek, hogy megbízhatnak a másikban. Mikor már majdnem minden hepi, kiderül, hogy Arcturus képessége az, hogy összefonja az álmokat, és képes látni az emberek minden emlékét, ha azok megisznak egy speciális gyógynövényfőzetet.:)) Paige-dzsel ilyen kapszulát vetetett be néhanapján, így pontosan tudott mindent, amit a lány igyekezett titkolni. Mikor Paige ezt megtudja, nagyon eldurran az agya, de másnapra lehiggad.:))
A lényeg, hogy a végére összejött nekik.:)
Annyira jófej volt a csajszi, nem hagyta, hogy a mostani puccs füstbe menjen. Sikerre viszik a szökést Arcturus és a társai segítségével, és Arcturusnak is sikerül kicsinálni egy-két fejest.

Nagyon szívszorító a vége, ahogy elbúcsúznak egymástól, és igen, van benne egy nagyon, nagyon kicsi romantika, de, de, de úgy vagyok vele, hogy mindketten megérdemlik naaa.:) Szimpatikus pár, csak kár, hogy nem bontakozhatott ki valamivel hamarabb. ... Bár, hülyeséget beszélek, ez így volt jó, ahogy volt.:) Az egész szombati napomat olvasással töltöttem, és este, a végén, én nem bírtam tovább és elsírtam magam. Volt egy fiatal, tizenöt év körüli fiú szereplő, Seb, ő egy egyszerű világtalan volt, semmilyen képessége nem volt. Paige-nek őt kellett volna megölnie ahhoz, hogy átmenjen az első vizsgáján. Ezt képtelen volt megtenni, mert előtte pont ő volt az, aki ételt csempészett a fiúnak és mindenáron meg akarta védeni. Ehelyett a repheknek támadt, és bár a vizsgán átment, Nashira ennek ellenére kitörte a megkínzott fiú nyakát, csak hogy megmutassa, ki a főnök... Nagyon gyűlöltem érte, ha valamilyen jelzővel kéne illetnem, akkor azt mondanám, hogy tipikus picsa ez a Nashira.:')
Szóval Seb. A végén, meneküléskor, a vonathoz egy csapóajtó vezetne, ami le van lakatolva, és egy kopogószellem nyitja és zárja, csak a megfelelő embernek. Történetesen Nashiráék Sebet zárják be ide. Paige megy be hozzá, ő az egyetlen, akire a fiú hallgat... elsírtam magam a jeleneten, ahogy elképzeltem, mert szegény csak mondta, hogy még nem kellett volna meghalnia, olyan fiatal volt... Paige bocsánatot kért tőle, aztán szabadon engedte, hogy a fiú továbbléphessen... szerintem visszatérő szereplő lesz a többi részben, de nem vagyok biztos benne... csak nagyon szeretném. Annyira szomorú voltam, és annyira sajnáltam.... pedig csak egy mellékszereplő volt, de annyira szívbemarkoló volt. Tényleg semmi keresnivalója nem volt abban a városban, és meg kellett halnia. Annyira sajnáltam.

Szóval igen, volt itt mosolygás és sírás is, mindezt 10 óra leforgása alatt, mert olvasás mellett azért néha más teendőm is volt.:) De nagyon, nagyon jó volt olvasniiii, párszor megálltam, hogy kész, majd holnap folytatom... aztán mégis felvettem a könyvet, mert mondom ezt el kell olvasnom, ha már ilyen sokat haladtam vele.:) A lázadás előkészítése nagyon tetszett, Michaelt nagyon szerettem és boldog vagyok, hogy ő is kijutott élve. Julian is remélem, hogy megússza valahogy.

A sorozatot hét részesre tervezi Shannon, a negyedik idén júliusban jönne ki, ha igaz az információ, amit két oldalon is olvastam.
A második kötet, A Mímes Rend megjelent magyarul, a harmadik csak angolul elérhető. Szeretném majd beszerezni őket idővel.:)
Ami a folytatást illeti, szerintem tuti, hogy tovább bonyolódik a történet. A rephaitáknak is meglehet a maguk politikai harca, ők is menekülnek valami elől, ami nem biztos, hogy az emiták támadásai. Nagyon részletesen kidolgozott történet lehet, az már most süt róla, mert ha valaki hét részesre tervez egy sorozatot, akkor tuti, hogy nagyon, nagyon szövevényes lesz a cselekmény.:)

Én ennek örülök, csak akarok még több Arcturust és még több Paige-t!!! Fogalmam sincs, mikor rajongtam utoljára ennyire egy könyvszereplőért, de Arcturus nagyon belopta magát a szívembe.:) És Paige iiiis~

Újabb kedvenc került a polcomra, és hihetetlen, hogy ilyen olcsón hozzájutottam. Kár, hogy a második rész nem volt leértékelve.:)))

Arcturus és Paige, szorítok Nektek!!!!!!! <3

Címkék: könyvélmény
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://honnomushi.blog.hu/api/trackback/id/tr5015498744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Have you ever thanked the Sun just for shining?
süti beállítások módosítása