Véletlenül akadtam erre a könyvre, és nagyon kíváncsi lettem a tartalma alapján. Kortárs magyar szerző engem ennyire még nem szórakoztatott!:) A könyv első fele tele van fűszerezve jópofa cinikus humorral, olyan gondolatokkal, amelyek minden álláskereső fejében megfordulnak.:) Az álláskeresős bejegyzéseket nagyon szerettem olvasni, mert olyan, mintha én lennék. Hasonló csónakban evezek, és próbálok reménykedni, hogy van kiút, találok valami állást, egész biztos.
A könyv második fele, ahol beindult a blogja, érződött, hogy Lilinek már nincs ideje depiskedni, rágódni, hanem teljesen a blognak és a közösségnek él. Végül nagyon jó kis hepiend a vége, nagyon tetszett, hogy egymásra találtak a szereplők és Lili is sikerrel zárta a blogos történetet.:)

Ez egy olyan könyv, amit minden álláskeresőnek a kezébe nyomnék, hogy lássa, az álláskeresés a tanult embernek is nehéz, nemcsak annak, akinek nincs diplomája. Egyik napról a másikra ki tud csúszni a lábunk alól a talaj, és onnan nagyon, nagyon nehéz felállni.

Görbe tükröt tart ennek az el kell adnod magad-felfogásnak is. Én a mai napig nem vagyok képes majomkodni egyetlenegy állásinterjún sem, valószínűleg ezért nem vettek még fel sehova, diákmunkák kivételével.:) Egyszerűen nem tudom megjátszani az eszem.
Ez a könyv megmosolyogtatott és reményt adott.

Ajánlom, mert nagyon szórakoztató kis könyv, a maga keserédes módján.:) Tetszett!