A Biff evangéliuma, Elveszett próféciák és az Ez élet sötétsége mellé érkezett egy újabb örök kedvenc.:) Soha életemben nem olvastam még verses eposzt ekkora érdeklődéssel. Peter Kreeft is idézett belőle az Angyalok és démonok c. kötetében, akkor még elsiklottam felette. Másodjára Joan Wester Anderson: Hol angyalok járnak könyvében találkoztam néhány sorral és nagyon piszkálni kezdte a fantáziámat. Netes piactéren szörcs, volt találat, viszonylag occón, fizu épp akkoriban volt várható, úgyhogy leütöttem. Személyesen akartam átvenni, közben ismerkedtem Miltonnal, olvasgattam az életrajzát, már amit találtam róla. Ami megragadta a figyelmem, hogy halála után a Sátán pártfogójának mondták a kortársai, mert az eposzban már-már hősies színekben tüntette fel őt.
Múlthét 15-én, kedden mentem érte és már aznap olvasni kezdtem. 12 énekből áll a költemény, így beosztottam minden napra egy éneket, az utolsó kettőt tegnap olvastam el együltemben.:)
Hát, volt itt nagyon sok gondolkodás a sorokon, néhol pityergés is.
A példányom egy 1904-es kiadás, ami azt jelenti, hogy a nyelvezet nagyon régies. Kicsit tartottam tőle, hogy egy mukkot nem fogok érteni belőle, de iiiiiiiiimádom a magyar nyelvet, hogy még századok múltán is meg lehet érteni, mit akartak mondani a régiek!!! És sokkal, sokkal szebben és választékosabban beszéltek!!!

Milton ezt a művét már vakon írta. Fiatalabb korában rengeteget művelődött, több nyelven is megtanult beszélni, odaadón szerette Angliát, de sokkal jobban szerette a zsidóságot és a keresztyén hitet. Tudott latinul, olaszul, óhéberül, szírül, spanyolul és franciául. Aktívan részt vett a politikai életben, csak egy idő után ha jól olvastam ki a sorokból, kegyvesztett lett és a végén még szeme világát is elveszítette.
Viszont mindvégig megmaradt a hite. Szeretett volna egy hősi éneket írni, a bevezetőben azt írják, hogy talán Arthur királyra gondolt, végül mégis Sátán bukása és az Ember bűnbeesése mellett döntött. Plusz infó még, hogy tíz évig írta! T-Í-Z ÉVIG!
A magyarban tökéletesen összeáll a történet rímek nélkül is, de ugyanezt angolul megénekelni kicsit másabb lehetett. Egyszer majd lehet elolvasom angolul is, de egyelőre maradjunk a magyarnál.

Úgy vágtam neki, hogy az előzmények alapján tuti rokonszenvezni fogok ezzel a Sátánnal. Egy 17. században élt embertől nagyon hihetetlen, hogy ennyire mélyen át tudta érezni, el tudta képzelni, mivel járt a lázadás a Menny ellen. Nemcsak hogy kívülről láttatja Sátán alakját, de még a gondolatait is leírja; hogy miért nem léphet már vissza, mennyit kínlódott azzal, hogy mit veszített el, mekkora erőfeszítésébe tellik teljesen elfordulni a jótól és rosszá válni.

Rengeteget tanultam a könyvből. Teljes egészében Miltonra támaszkodtam, miközben többször is újraolvastam egy-egy részletet, vagy azért mert tetszett, vagy azért, mert törtem a fejem, hogy hogyan áll össze a kép.
Milton nagyon járatos volt a Biblia világában, szerintem kitéve-betéve tudta.:) Legtöbb helyen azt írják a neten, hogy a Sátán az ember előtt nem akart leborulni; Milton könyvében viszont Isten Fiának nem akart engedelmeskedni. Ő akkor még mennyei alakjában van fent, nem mint ember, tehát egy cseppet sem kevesebb az angyaloknál, de a Sátán Milton szavaival azt mondja, hogy egyet is sok tisztelni. Részletesen leírja a csatát az angyalok között, aminek végül Isten Fia vet véget azzal, hogy a Pokolba száműzi a lázadó angyalokat.
Az első kettő-három ének arról szól, hogy hogyan kaparják össze magukat. Leírást kapunk a Pokolról. Fogalmam sincs, honnan volt ekkora képzelőereje Miltonnak, de nekem eszembe sem jutott soha, hogy esetleg ott is lehet természet, ami fura és félelmetes lényeket alkothat, amelyek a bukott angyalok mellett népesítik be a Poklot.

Aztán lassanként változik a helyszín, megtudjuk, hogy Isten egy új fajt teremt, amivel be akarja népesíteni a részben kiürült Mennyet. Ez lenne az Ember, akit a maga képmására, minden jóságával, méltóságával felruházva, teljesen bűntelennek teremtett.
Nagyon tetszett Ádámék leírása, annyira szépek lehettek, a környezet is, amiben éltek.
Sátán megszökik a Pokolból, és bejut Éden kertjébe, ahol próbálja kifürkészni, hogy milyen csellel tudná elveszejteni az Embert. Kihallgatja a beszélgetésüket, megtudja, hogy a Jó és Rossz Tudásának Fájáról nem ehetnek. Kígyó formáját öltve magára megszólítja Évát, innen pedig ismerjük a történetet.

Azonban mielőtt találkozhatna Évával, az angyalok nyakoncsípik. Az eposzban négy arkangyal is szerepel; Uriel, Gábor, Rafael és Mihály (ezt csak azért jegyzem meg, meeeeeeeeeeeeert én tudom, hogy miért és lesz róla külön poszt is.. egyszer.)
Elkapják, de összecsapásra nem kerül sor, mert Éden lerombolásával járna a harc, amit el akarnak kerülni, így csak szóváltás van és Sátán visszavonul, elbujdos.
Isten végül Rafaelt küldi el Ádámékhoz, hogy figyelmeztesse őket a veszélyre, ami rájuk les. Nagyon szép párbeszéd zajlik köztük, öröm volt olvasni a tudást és az intelmeket, amiket Rafael átad az első emberpárnak. Figyelmezteti őket, hogy ki és miért akarja a romlásba taszítani őket, és miért kell engedelmesnek maradniuk Istenhez (és semmiképp sem enni arról a nyomorult fáról). Beszél nekik a háborúról a Mennyben, a bukottak büntetéséről, majd óvva inti Ádámot attól, hogy túl sokat akarjon tudni. Ne fürkéssze a mennyei világot, inkább fordítsa arcát Teremtője felé, és csodáljon mindent, amit teremtett, anélkül, hogy próbálná megérteni.
Ez a rész annyira nagyon tetszett.:))

A bűnbeesést már ismerjük, elsőként Éva eszik a gyümölcsből, majd utána Ádám is, mert annyira szereti őt, hogy inkább ő is elvész vele együtt. Nagyon szívfacsaró sorok voltak, egy párszor még újra fogom olvasni, mert az egész eposz nagyon szép.

A végén bűnbocsánatért esedeznek, imádságukat Jézus tolmácsolja Isten felé és közbenjár értük. (Ez kimaradt, hogy Isten előre látta, hogy az ember el fog bukni, Jézus pedig azt mondta, hogy megváltja őket a bűneiktől, ha eljön az ideje.) Isten szíve megenyhül, de Édent akkor is el kell hagyniuk. Mihály dolga kikísérni őket az Édenkertből, de még előtte megmutatja Ádámnak, mi vár az emberi fajra, mi lesz a következménye az engedetlenségüknek. Egészen az özönvízig, majd az Egyiptomból való kivonulásig, majd Jézus kereszthaláláig elmegy és egy rakás jóslatot is közöl Ádámmal, amiket szerintem Milton a Jelenések könyvéből vett. Így éli le Ádám és Éva az életüket, tudva a szenvedéssel és gyilkolással teli jövőről, de megnyugodva abban, hogy a sok szenvedés után a fajuk meg lesz mentve az isteni kegyelem által.

Próbáltam valamennyire összeszedetten írni a könyvről, de nem nagyon megy, pedig odáig és vissza vagyok ezért a műért.
Kicsit mérges vagyok az oktatásra, hogy legalább gimnáziumban miért nem iskolai tananyag? Annyi mindent megmagyaráz, ha az ember odafigyel rá!

Ami óriási felfedezés volt. Sátán a sikeres kísértéssel megnyitotta a kaput a Bűnnek és a Halálnak, amik egészen addig a Pokolhoz voltak láncolva. Azonban így zöld utat kaptak a Földre, ezért szenvednek és halnak meg az emberek. Volt egy olyan sor, ami elgondolkodtatott. Hogy Istené a Menny, de a Föld, a gömbvilág így a Sátáné lett.
Aztán mitadég, hogy tegnap elmentem a könyvtárba és a könyvárusnál találtam egy könyvet, ami egy az egyben ugyanezt mondja.. hogy ezt a világot a Sátán uralja.#.#
Méééég mindig priceless érzés összetalálkozni egy olyan gondolattal, amit én raktam össze.. rögtön másnap vagy esetleg kis idő elteltével viszontlátni egy könyv lapjaira nyomtatva.
Az egészet megspóroltam volna magamnak, ha már régesrég elolvastam volna a Bibliát, de félek nekikezdeni, félek, hogy nem fogom érteni. Előbb vagy utóbb úgyis elolvasom, de addig maradnak ezek a kis szeletek, amiket magamtól találok. Jó érzés így is, mert így is megtanulom, amit meg kell tanulni.:)
A könyvben az is gyönyörűen le van írva, hogy aki hisz, és Istennek tetsző életet él, ha meghal itt, amott a mennyei országban olyan lesz, mintha álomból ébredne csupán. Itt_engem_kirázott_a_hideg, de amolyan jólesően, mert valami ilyesmit várnék (feltéve, hogy egyszer én is odakerülök, vagy legalábbis a bejárathoz, vagy valami).

Szóval a Sátán uralja az anyagi világot. Ezért van annyi nyomor a világban, ezért van annyi önmagából kifordult ember. A legtöbben mennek a csorda után, lásd alkalmi kapcsolatok, vagy a pénz hajszolása.
Nagyon, nagyon nehéz ellenállni, pedig írja a Biblia, hogy állj ellen az ilyeneknek, szakadj el a világtól. De mikor azt látom, hogy mindenki más eszerint éli az életét, és engem kiröhögnek, amiért én nem?... Az iszogatós buli azért volt kellemetlen, mert hetven százalékban szexuális téma körül forgott a "játék", aztán mikor mondtam, hogy én ebből a körből kimaradok, mert még nem volt senkim, mindenki olyan lesajnálóan nézett rám.. nem tudom szavakba önteni, de mintha olyasvalaki lennék, akit sajnálni kell, mert még nem b@szott.:D Ha rajtam múlik, szerintem nem is fogok, mert eleve attól is irtózok, hogy valaki hozzámérjen, szóval waff. Meg amúgyis már más gondolataim vannak.......... másféle elhatározások..... Szikszai bácsinál olvastam, hogy hajadon leánynak, ha még nem talált párt, Isten dolgaival kell foglalatoskodnia, és nem illő dolog férfi után szaladnia, hanem várnia, hogy az Isten vagy az útjába sodor egy istenfélő embert, vagy nem. Ez egy 1700-1800 körül íródott könyv üzenete, és én tartani fogom magam ehhez. Egy az, így megkímélem magam az önsanyargatástól, hogy nekem miér nincs senkim, másrészt valamivel erősebben állok ellen annak a felfogásnak, hogy nevetséges az, aki 18 év felett még mindig szűz. Mert nem, nem nevetséges. Sőt! Az lenne a normális, ha szex csak házasság megkötése után lenne, nem azon kívül. Ez gyerekként nagyon erősen élt bennem, és nem értettem, hogy a filmekben miért vannak együtt úgy, hogy még nem is házasok.. halványan dereng egy ilyen érzés bennem.
Nem velem van a baj - a világgal van gáz.
És nagyon nagy szarban lesznek, ha meghalnak és majd ott állnak Isten előtt... Tényleg létezik. És a Biblia tényleg igaz.
Ha nem lenne az, nem élt volna túl évszázadokat.

Van egy saját elképzelésem is erről. Sátáné az anyagi világ, és befolyást is szerzett már benne. Viszont van valami, amihez nem nyúlhat, ez pedig az ember lelke. Tegnap séta közben néztem az épületeket; Budapesten gyönyörű épületek vannak. Ha az ember velejéig romlott lenne, nem tudna ilyen szép épületeket emelni. A lelkünk szép maradt, mindenkié. De rajtunk áll, hogy hogyan formálódik. A jó eredmény érdekében nem ártana a megfelelő oktatás, amit Magyarországon speciel baszhatunk, Amerikában meg pláne.. Szóval az ember lelke alapvetően szép. Félig mennyei, félig anyagi lény. Mivel az anyaghoz van láncolva, ezért van az, hogy engedi, hogy az ösztönei elhatalmasodjanak fölötte.
Milton könyvében mi volt az első dolog, amit Ádám és Éva csinált? Szerették egymást, tiszta szívből, és nem az tartotta őket egymás mellett, hogy kielégítsék a szükségleteiket, ahogy néhány ismerősömtől hallottam, hogy mire való egy partner.. hanem az őszinte, tiszta szeretet és tisztelet volt az, amit éreztek egymás iránt. Ezt Milton gyönyörűen szavakba öntötte. Szerintem valami ilyesmiről álmodoztam én is, mikor még fiatalabb voltam, de már elengedtem ezt... a mai világban nem fogok találni senkit, aki megfelelne ilyen kritériumoknak. Úgyhogy maradok egyedül, soha nem fogok társat keresni, akármilyen nehéz is lesz megállni néha.

Másik gond, hogy az embereket nem lehet erőszakkal meggyőzni. Ha azt mondom valakinek, hogy én a helyedben vigyáznék a számra, mert Isten létezik, és az angyalok tényleg figyelnek, és látják minden léptedet, hülyének nézne, és azt mondaná, hogy akkor miért nem tesz valamit a szegényekért, a betegségben élőkért, miért engedte a háborúkat, a népirtásokat?
Ha az emberek elolvasnák, ha nem is a Bibliát, akkor legalább Milton ezen könyvét, megértenék, hogy hogyan kerültünk ebbe a helyzetbe. Isten teremtette a világot, amiben amúgy azt csinálunk, amit akarunk, de a bűnbeeséssel teret kapott a rossz. Az emberben dől el, hogy a rosszat választja-e. Hogy megöl-e valakit, hogy megkínoz-e valakit, ő dönti el.
Ezért van szabad akaratunk. Azt csinálunk, amit akarunk, csak annyi dolgunk van, hogy betartsuk a Tízparancsolatot és szeressük Istent, és elhiggyük az evangéliumot. Ha betartod a tízparancsolatot, nem ölsz embert és nem vagy irigy a másikra - nincs népirtás. Nem Isten adott fegyvert az emberek kezébe, és nem ő küldte a zsidókat lágerekbe, az örményeket sem ő gyilkolta le.

Ha ilyesmire terelődik a szó, hogy Isten létezik, az emberek úgy tesznek, mintha ők lennének megsértve azzal, hogy előttük emlegetik a hitet; miközben itt Isten volt az, aki meg lett sértve a legelején, mert FIGYELMEZTETTE az embereket a veszélyre, és mégis rászedték őket. A tiltott gyümölcs lehet szimbolikus, de attól a történet még lehet igaz.

Egy olyan korban élünk, ahol párhuzamos dimenziókról, fekete lyukakról beszélünk, meg apró részecskékről, és az emberek elhiszik, hogy mindent a fizika és a kémia törvényei hoztak össze véletlenszerűen. Inkább elhiszik azt, hogy az élet véletlenül alakult ki, minthogy tudatos tervezés és teremtés eredménye. Van egy másik réteg, akit nem érdekel, mi miért van, de attól még lehet igaz szívük és élhetnek jó életet.

Ott volt bárki is a Nagy Bummnál? Ott volt, amikor kialakult a bolygó? Ott volt, amikor megjelent az első értelmes ember? Nem, minden csak feltételezés a leletek alapján, amiket találtak. Ezek alapján én nem merném kijelenti, hogy nem létezik Isten.
Többé már nem. Volt idő, mikor abszolút nem törődtem vele, mélyszegénységben valahogy az ember eltompul.. soha nem mondtam, hogy nem létezik, de nem törődtem vele.. elfelejtettem, hogy én valaha templomba jártam.. de most már egy kicsit máshogyan állok hozzá.

Ha a rossz emlegetésére kerül sor, akkor mindenki Istent hibáztatja, a Pokol pedig valahogy elfelejtődik, hogy esetleg az is hatással van az életünkre. Az emberek ha hisznek az angyalokban, miért utasítják el a démonok létét? Én is legszívesebben ignorálnám őket, de nem lehet, mer már egy kicsit nyakig benne vagyok.#.#
Nekik az is jó, ha nem törődünk velük, az is jó, ha agyontanulmányozzuk őket. Én egyiket se csinálom, és mégis néha ki kell kapcsolni az agyam, mert túlpörög. Ez az átka, ha valaki egyedül van, olyasmiken gondolkodik, amiken nem biztos, hogy túl sokat kéne... De ha hazaköltözök, ez fog változni és már nem leszek annyira magamra hagyatva.

A következő poszt valószínűleg egy ördögűző tapasztalatairól fog szólni, feltéve, hogy végig merem olvasni és feltéve, hogy merni fogok írni róla.x) Erre visz az utam, nem tehetek róla.

Milton viszont nagyon nagyot alkotott. Jövő hónapban megszerzem a folytatást, a Visszanyert Paradicsomot, amelyben Sátán Jézust kísérti meg. Ja, ez tetszett még, hogy Christopher Moore-nak igaza volt a Biff evangéliumában, Jézust tényleg eredetileg Józsuának hívhatták, csak az emberek elkezdték így nevezni valami oknál fogva.. Viszont Milton is ezt írta, hogy Jozsó volt.:)

...
Csak abban az egyben reménykedek, hogy hazaköltözve ez a lelkesedés nem fog elmúlni. Ha majd kudarc után kudarc fog érni, csak ez az egy maradjon meg bennem, és semmi másra nem lesz szükségem.

Tegnap búcsúzóul találtam még egy könyvet, ugyanolyan, mint a Jesus Calling, csak itt a Bibliából vett idézetekhez ad a lelkipásztor magyarázatot az év minden napjára és magyarra van fordítva. Azonnal felcsillant a szemem, amint megláttam a felépítését ééés azonnal öleltem is magamhoz, hogy te jössz velem.
De sajna vége a könyvtalálós játéknak, többet már nem leszek a szekerek környékén. Magamnak kell keresgélnem, mert a socalled véletlen már nem fog elémhozni több olvasnivalót.

Kicsit hosszúra nyúlt a poszt, de rengeteget elmélkedek a témán.. még a démonokról is írni akartam, de azt talán majd egy másik posztban. Épp a múltkor tettem egy hatalmas felfedezést, amin nagyon meg voltam lepődve.:)
Hosszas vívódás után megint írtam tegnap a professzornak, egy rohadthosszú emailt... hát kíváncsi vagyok, mit fog válaszolni. Azt írta annak idején, hogy tartsuk a kapcsolatot, én meg mondom oké, ha nem bánja.:D Hátha nem bánja.
Csak remélem nem írtam nagy ostobaságokat egy filozófusnak.:)

Szóval ez a poszt Milton Elveszett paradicsomáról szólt volna, csak egy kicsit elkalandoztam. Én kötelezővé tenném a gimnáziumi hittanórákon, mert teljes képet ad az ember helyzetéről egy olyan ember tollából, aki ízig-vérig keresztyén volt. Ritka kincs, és örülök, hogy az enyém lehet ez a ritka példány.:) Soha nem hittem volna, hogy valaha én verses eposzt fogok olvasni... méghozzá töretlen érdeklődéssel.
Sátánnal az elején tényleg óhatatlanul is rokonszenvez az ember, mert nagyon is emberien van lefestve, de meh.. belegondolni, hogy évmilliók óta ugyanabban a gyűlölködő állapotban legyen.. fárasztó lehet. Azt is meg lehet érteni, hogy miért volt irigy az emberre és miért rántotta magával a romlásba... itt mindent, de mindent meg lehet érteni, csak az a gond, hogy nagyon úgy tűnik, mindenképpen muszáj állást foglalni. Nincs középút.